Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ringo Starr

Ringo Starr (Richard Starkey) (1940. július 7. –)

 

Richard Starkey Liverpool munkásnegyedében nőtt fel. Gyermekkorában két súlyos betegsége is volt, amelyek miatt összesen három évet töltött kórházban, így iskolai tanulmányaival lemaradt kortársaitól. A liverpooli Rory Storm and the Hurricanes dobosa volt 1959 és 1962 között, akikkel ugyan azokban a klubokban játszott Liverpoolban és Hamburgban, mint a Beatles. Amikor 1962. augusztus 16-án a Beatles megvált akkori dobosától, Pete Besttől, Ringót kérték fel a megüresedett helyre.

Starr dobstílusa fontos szerepet játszott a Beatles hangzásában. Világszerte sok dobos példaképei között tartja számon, például Max Weinberg az E Stereet Bandtől, Liberty De Vitto (Billy Joel dobosa), Phil Collins és Andy Sturmer a Jellyfishből. Collins szerint Ringót „mérhetetlenül alábecsülik. Az „A Day in the Life” dobszólója nagyon összetett. Kiválaszthatnánk mai nagyszerű dobosokat és megkérhetnénk őket, hogy így játsszanak. Nem tudnák, hogyan csinálják.” Mark Levisohnnak a Beatles lemezfelvételeire vonatkozó széles körű felmérése megerősítette, hogy Starr következetes, professzionális és rendkívül megbízható volt: a zenekar nyolcéves történetében talán, ha egy tucat alkalommal kellett leállítani felvételeket az ő hibájából, miközben a másik három társának játékában bekövetkezett hibák rengeteg leállást és újravételt okoztak. Starr nyilatkozata szerint a dobjáték szempontjából a valaha is előadott legnehezebb Beatles szám a „Rain” volt.

Lennon, McCartney és Harrison mind állították, hogy Ringo a világ legjobb dobosa, bár amikor egy interjúban erre rákérdeztek, Lennon gúnyosan annyit válaszolt „A Beatlesben nem ő a legjobb!” Ezzel utalt a White Albumon szereplő „Back in the USSR”-re, amelyben Paul volt kénytelen a dobokon játszani. Nem sokkal a felvétel előtt Ringo kiviharzott a stúdióból (a zenekar többi tagja közötti feszültség borította ki) és két hétig nem is tért vissza, ezért a "The Ballad of John and Yoko" és a "You Know My Name (Look Up the Number)" esetében is Paul ült a dobok mögött, mivel csak ő és Lennon volt elérhető. Voltak további Beatles számok, amelyekben szintén nem ő dobolt. Például az együttes első kislemezén (Love Me Do/P. S. I Love You) Ringo Starr helyett egy stúdiódobos, Andy White hallható, ugyanis George Martin, a zenei producer nem volt mindenben elégedett Ringo játékával, az akkori szigorú elvárásoknak nem felelt meg.

Ringo általában egy számot énekelt albumonként. Néhány esetben kifejezetten neki írták a szöveget és a dallamot, mint John Lennon a „With a Little Help from My Friends”-t a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band lemezen, vagy Paul McCartney a „Yellow Submarine”-t a Revolveren. Ezek dallamvezetése szándékosan egyszerűsített, figyelembe veszi Starr hangterjedelmét – „With a Little Help from My Friends” nagy része például nem több, mint öt hang távolságban énekelhető.

A zenekar tagjai közül ő írta a legkevesebb számot. Ezek közül kettő, a „Don’t Pass Me By” (White Album) és az „Octopus’s Garden” (Abbey Road) jelent meg Beatles lemezen. Ez utóbbihoz kapott némi segítséget George Harrisontól, aki érdeklődni kezdett a country zene iránt, épp Ringo hatására (a Rubber Soulon helyet kapott „What Goes On” társszerzője volt).

A zenekar felbomlása után elkészített két slágerlistás számot, "It Don't Come Easy" és "Back Off Boogaloo" címmel, valamint részt vett Harrison ’Koncert Bangladesért’ projektjében. 1973-ban jött ki a Ringo album, amelyen, bár különböző számokon, de mindhárom volt csapattársa részt vett. Váratlan módon ez lett a legsikeresebb ex-Beatle projekt abban az időben. A következő, Goodnight Vienna lemez is sikeres volt, olyan számokkal, mint a "Photograph" (társszerzője Harrison), "You're Sixteen", "I'm the Greatest" (szerzője Lennon), "Only You", és a "No No Song".

Ezután Starr műveinek jelentősége folyamatosan csökkent, bár időnként kiadott egy-egy albumot. 1989-ben tűnt fel ismét, amikor koncertturnét szervezett Ringo Starr and His All-Starr Band néven jól ismert zenészek egy csoportjával. A koncerteken először Ringo énekelt néhány Beatles dalt, majd mindegyik zenész előadott egyet a saját számaiból, Ringoval a doboknál, aztán ismét Ringo következett, majd még egy kör a többiekkel. 2003-ban került sor a nyolcadik turnéjukra.

Számos filmben szerepelt, például a Candy (1968), a The Magic Christian (1969) (Peter Sellers mellett), a Son of Dracula (1974) vagy a Caveman (1980). Ő játszotta Larry törpe szerepét Frank Zappa filmjében, a 200 Motelsben (1971). Különösen jó kritikákat kapott a brit That'll Be the Day (1973) filmben nyújtott alakítása.

1991-ben szerepelt a Simpsons című rajzfilm egyik epizódjában, ahol saját magát alakította. 2005 januárjában Stan Lee képregényrajzoló bejelentette, hogy következő szuperhősét Ringo alapján mintázza meg.